Xi Jinping kor,  kommunista dinasztia    .

 

 Amikor már majdnem egy évtizede felröppent a hír az új magyar stadionok építésének "programjáéról", azt gondoltam, hogy a "kommunista" Kína képes (kénytelen) volt nagy művéhez  az olimpiai madárfészek stadionhoz "integrálni" a hatalommal szembeszegülő, pimasz avantgarde képzőművészét, akkor itt sem lehet akadálya, hogy őt, vagy más hasonló figurát meghívjanak, és lett volna esély arra, hogy valami izgalmas szülessen a rengeteg pénzből. Nem így lett, tudom, hogy kissé árnyaltabb a hatalommal szembeszegülő tervezők és művészek kiállása, mint ahogy a médiából látszik, de azért mégis.  

Levetkőzni a történelmet

Ai Weiwei: "Annyira sajnálom"  Egy antik váza leejtése  

2000 éves Han dinasztiabeli váza, ami sok, nagyon sok pénzt is ért.

 Ai Weiwei ahhoz a kulturális forradalom utáni első kínai művész generációhoz tartozik, akiket egyáltalán alkalmunk nyílt megismerni, ennek az iskolának  a tagjai, a "Csillagok", kivétel nélkül hosszú időt töltöttek nyugaton, ott sertepertéltek és tanultak a new yorki művészek között és "szocializálódtak" az új hullám idején, még a posztmodern előtt, vérükben a szabadulás vágya, de nyomokban a tradíció is. A korán felbomlott csoport tagjai mind összművészetet művelő filmrendezők voltak, közülük Ai Weiwei és még néhányan testesítik meg az új, a designban, építészetben, képzőművészetben is otthonosan mozgó univerzális, minden anyagot és technikát alkalmazni képes képzőművész alakját. A mára befutott és sokszorosan újjászületett művészek neve már brand, mögöttük százfős műhely, csapat, marketing ügynökség serénykedik. Ai Weiwei nem végzett építész, csak művészeti konzultásként tüntették fel a nevét, de életműve része mostmár a pekingi madárfészek olimpiai stadion és a tsai residence is, az új "érzékeny" modern építészet mintaépületei. Jellemző ugyanakkor kiállására, hogy a művészi tevékenységet a művészi létet és annak minden megnyilvánulását  kezdettől fogva teljes egészében akcióként, egyyfajta kiáltványként fogta fel, ennek keretében a madárfészek tervezésében való részvételt is csupán dizájn akcióként említi, az olimpiát és az azzal kapcsolatos globális ipart és az igyekezetet a kínai rezsim egyidejű nemzetközi legitimációjára elutasította. Ez a legitimáció persze nem tőle és nem is tőlünk függ, és már rég nem ez a tét de tény, hogy hangsúlyozta különállását. Ez a látványosan deklarált művészi kiállás fontos részlet ahhoz, hogy megértsük, hogyan lesz a kínai művészet fiatal csillagából kegyvesztett, adócsalásért házi őrizetben tartott bűnöző (ez az ügy még ma is tart és sok tekintetben az ouvre része lett) és el tudjuk helyezni  életművében az igazi képzőművészeti installációkat, köztük két tea tárgyú művet és a híres "napraforgószemek" című kiállítást a Tate Modernben. Ez utóbbi amelynek híre ide is eljutott, Jingdezhenben (a mi oldalunkon is gyakran találkozhatnak ezzel a névvel) a legnagyobb kínai porcelán központban  készített kb. 100 millió porcelán darabkából  "életnagyságú" napraforgómag, ami mégis mind különböző, egyedi, egyedi, kézi festéssel.  A hatalmas turbinacsarnokban szétöntött temérdek, a megszólalásig élethű, tömeggyártottságában is egyedi MAG a miliárdnyi lét metamorfózisa beleértve a magon taposó látogatóét is.   

 

  Itthon kevésbé ismert  a képzőművészi pálya kezdetén,  2000-ben Shanghaiban tartott Fuck off szimpóziumban játszott szerepe, ami az új kínai konceptuális művészet egyik első kiállítása volt. A  Fuck off!!   kiáltványában az alkotók világosan kinyilvánítják, hogy az igazi művész élete (vad élet) és műve,  egy és ugyanaz, továbbá a fennálló hatalom engesztelhetetlen ellefele, mellyel semmilyen körülmények között sem szabad kompromisszumokat kötnie. A fuck off ennek a kérlehetetlen, az egyéni hangot, sokszínűséget, az egyéni és művészi szabadságot mindenhatóként felmutató poszt-modern, poszt-koloniális kor első aktusa volt, ami ma talán még aktuálisabb, mint valaha. A művészet a spirituális felszabadulás eszköze - mondják, éppen ezért elengedhetetlen a mintavétel a múltból, a távolságtartás a jelentől. A fuck off radikalitására jellemző az ott kiállított "magányos vad" című installáció, ami egy üveg terráriumba zárt állati csontvázat és ideggázt tartalmazott, ami bőven elegendő lett volna az összes látogató kiirtására.

Sun Yuan - Egy magányos állat  

A fuck off kiáltványa és művészei nem veszítenek lendületükből, elegendő itt Sun Yuan angyalát, vagy legutóbbi "Öregotthon" című installációját idéznünk, amiben a világ politikai és gazdasági hatalmát megtestesítő, de fizikai létüket (és persze kontrollt és valóságos hatalmukat vesztett) vezetői elektromos rokkantszékekben zsugorodnak szánható öregemberekké, miközben a kerekesszékek véletlenszerűen totális káoszban cikáznak össze-vissza.   

Ai Weiwei teája

 Ai Weiwei koncept munkái közül két teás installációt mutatunk be teás oldalunkon, az egyik az "egy tonna tea", a másik a "tea ház".
 
 

AI WEIWEI

Egy tonna tea, 2005

Yunnani tea levelek fa alapzaton

100 x 100 x 100 cm. 

igazolással együtt   £73,250 áron kelt el.   Aki teát gyakorol, annak ez a mű persze sokkal egyértelműbb és sokkal több, mint a kortárs művészet ismerőinek és lelkes híveinek.
A mű egy köbméter és kb. 1 tonna shu puerh teából áll, ennek még olcsóbb alapanyagot feltételezve is legalább 5-7 millió forint az értéke. Számunkra, akik ismerjük a teát, tehát ez először is egy tonna tea, amit szívesen hazavinnénk.
Maga a művész az egyik kiállításon azt mondta, "ne nyúljanak hozzá, legyenek szívesek, de ha mégis úgy gondolják, törjenek le belőle egy darabot és igyák meg". Részemről akkor lenne igazi, ha pár kiállítás alatt tényleg meg is innák. 
De most már kiállítási értéke van, ez egy tea-monolit műalkotás, bár a legutóbbi képeken kicsit penészedni látszik. Megintcsak nekünk, akik teával foglalkozunk nem újdonság a tea közelről szemlélt, sőt teakészítés előtt, közben és után feltáruló mikroszerkezete, különféle tónusai, illatai, ízei, átváltozása, maga a megtestesült pillanatnyi lét, változás. De aki most találkozik először ilyennel, azt is megüti a tea tömegessége, monotonnak tetsző felszíne mögött feltáruló fantasztikus szerkezet és persze illat, ami bejárja mostmár az európai kiállítótermeket is.  Ők ráadásul nem tudják, amit mi teások igen, hogy milyen jól érik és finomodik a tea.

Tömege, felszíne ugyanazt üzeni, mint a miliárdnyi napraforgómag, ami csakúgy, mint a miliárdnyi blog és lélegzet, hálózatba kötve, tömegességében egyként viselkedik, de egyenként is felismerhető. Megannyi kis tudat lángja remeg. Miliárdnyi létezett élő tealevél vált egységes, etalonszerű formává, mintha csak a mértékegységek múzeumában lennénk. A pekingi madárfészek olimpiai stadion tervezésekor a tervező csapat tagjai az antik kínai kerámia tanulmányozását is felhasználták a szerkezet kialakításakor. A régi kerámiák vonalvezetése, anyagvastagsága a kialakítandó struktúra szilárdságát és lendületét alapozta meg. A "tea tónusai" kockája élő szövetből készült emberi mértékegység, tömegesség és megannyi egyéni lét távolról egybeolvadó, közelről feltáruló szövete.  Ai Weiwei 4 évvel később egy ébenfa kockát is  készített, ez talán jobban segített megértetni, felmutatni az érték tömegét és a tömeg értékét. 

   

Teaház 2009

Szintén puer teából készült installációja egy 180 * 120 * 180 cm méretű tea kunyhó, ami 38 tea kockából és 54 gúlából áll, körötte a földön szétterítve tea levelek.

 

Kína térképe, amelyekt lebontott templomok fájából állított össze.

Keramikus és szobrász

Ai Weiwei  művészként gyakran használja a klasszikus kerámia és szobrászat eszközeit, anyagait és a modern groteszk kontrasztját.

A miliárd napraforgómag is egyenként festett porcelánból volt. Han váza leejtése után ugyancsak pótolhatatlan, drága kerámiákat festett át, átszínezve a jelenbe.

Ai Weiwei színezett vázák 2006 

Márvány ülőgarnitúra Zürichben 2009 

 

 

2018 A szabadság fajansza

 Ai Weiwei új porcelán munkái Isztambulban. Eddig se csak törte a porcelánt. Legújabb munkáin a hagyományos Jingdezhen porcelán hagyományos kézi kék festéssel a zakatoló, mindent bedaráló modern motívumaival. A nagymama falvédője, komoly szatíra, Jingdezhen Banksy, a szabadság virágai, Hokusai hullámai Jeff Koons stílusában (ez az egy régebbi műve, az emitt fent látható zöld porcelán hullámok 2005-ből.)  Igazán büszkék lehetünk, új kiállítását  "Fences" a mi kis országunk is ihlette. Nem tudom, mikor hívják Budapestre.

Egyszer leül majd nálunk itt a teraszon és egy szép porcelán gaiwanban felöntök neki 5 gramm teát. Nem beszélünk, csak ülünk és nézzük velünk szemben a mammutfenyőt.

a

A szabadság virágai 

Ki emlékszik Aylan Kurdira?

Ai Weiwei legújabb műveit kéretik legutóbbi filmje figyelembevételével is szemlélni.

 

Mindörökké bicikli

Némileg oldandó ennyi feszültséget szeretettel 2017-es műve: Mindörökké bicikli

Museum Without Walls Program, Austin, Texas, 2017
Photo: Brian Fitzsimmons